Kokpit/biztonság

 A modern Forma 1-es autó szívében fekszik a roppant erős monocoque (önhordó héjszerkezetű, egyetlen darabból álló alkatrész, melyben a pilóta helyet foglal), melyet gyakran „teknőnek” neveznek. Ez egyesíti a műszerfalat és a pilóta „túlélő celláját”, de természetesen a formája a kocsi alvázának legfontosabb alkotóeleme, a motorral és a közvetlenül hozzá szerelt első felfüggesztéssel. Mindkét szerep –mint szerkezeti alkotóelem és biztonsági szerkezet- megkívánja, hogy olyan erős legyen, amennyire csak lehet.

Mint az autó nagy részét, a monocoque-t is karbonszálak alkotják. Ez magában foglalja a magas sűrűségű, szőtt, lemezes külső burkolatot, és egy erős, könnyű, „méhsejt” struktúrájú belsőt. A monocoque-t összeállítani az egyik legnagyobb munka –állítják a csapatok szakemberei. Ez nem tér el az 1:1 arányú mintadarabtól, elkülönített karbonszálas komponensek százaitól, kötőanyagként pedig nagyon erős ragasztóanyagot használnak.

A tény, hogy sok Forma 1-es pilóta túlélt óriási baleseteket köszönhető a roppant erős „túlélő cellának”. Ez egy fizetség a csapatok nagy elkötelezettségének a biztonság iránt, de természetesen a kialakult technikai szabályok (lefektetve az FIA által) meghatározzák a fokozatosan szigorodó biztonsági követelményeket.

Az alapelv megmaradt, mint mindig, hogy a pilótának képesnek kell lennie a legrövidebb idő alatt kiszállni belől –a szabályok értelmében 5 másodperc anélkül, hogy bármit is eltávolítana a kormányon kívül. (A szabályok kimondják azt is, hogy a pilótának vissza kell tennie a kormány másik 5 másodperc alatt, ugyanis a biztonság szempontjából életveszélyes manőverezni a megsérült autóval a pálya közelében.). A törésvédelem magában foglalja a „túlélő cella” első és hátsó részét, és rendelkezik „felborulás-vedelemmel” is a pilóta ülése mögött. Az erőfeszítések az utóbbi években a pilóta fejének a védelme köré összpontosul –ez a terület a legjobban sebezhető a repülő törmelékek által, és ez meghatározza a kokpit oldalfalának a magasságát és a keménységét.

Mint az utcai autóknak, úgy a Forma 1-es autóknak is rengeteg törés és terhelési teszten kell átmenniük, mielőtt alkalmassá válnak a versenyzésre. Ez nem esik egybe azzal, hogy az FIA az Euro-NCAP utcai tesztprogram egyik aktív tagja. A törésteszt megkívánja, hogy az autó „túlélő celláját” hozzácsatolják egy speciális kocsihoz egy 75 kg-os kész utánzattal –ez azután összeütközik egy szilárd tárggyal 50 km/h-s sebességgel. A lassú sebességű teszt nem tükrözi a Forma 1-es autó azon képességét, hogy a nagy ütközéseknél keletkező erőket elnyelje –a sebesség kiválasztása lehetővé teszi, hogy pontosabban lemérjék, hogy a kocsi hogy nyeli el a nemkívánatos ellenerőt.  A hátsó ütközések, és a kormányrúd tesztelése is természetesen megvalósul.