Leszorító erő
A hockenheimi versenypálya alapjában véve közepes mértékű leszorító erő beállítását igényli ahhoz, hogy optimális köridőt lehessen itt teljesíteni. A németországi aszfaltcsík - hasonlóan a Hermann Tilke tervezte versenypályákhoz - a hosszú egyenesekből álló szakaszok lassú kanyarokkal vannak tagolva, amely remek előzési pontokat biztosít a pilóták számára. A pálya stadion részében is meg kell tartani a megfelelő tapadást, hiszen az adott pozíció megvédéséhez, vagy éppen az ellenfelek megelőzéséhez ez elengedhetetlen. Összegzésképpen tehát elmondható, hogy a bahreini versenypályához hasonlóan az alacsony és a közepes mértékű leszorító erő beállítása között kell megtalálni a legoptimálisabb egyensúlyt.

Felfüggesztés
A hosszú egyenesek és lassú kanyarok által alkotott pálya egy kissé megnehezíti a kerékfelfüggesztési rendszer optimális beállítását. Annak érdekében, hogy nagy sebesség mellett a versenyautó megfelelő aerodinamikai teljesítményt nyújtson, egy kissé keményebbre, és az optimális szintű mechanikai tapadás eléréséhez pedig lágyabbra kell állítani. Összességében ezt úgy szokták elérni, hogy viszonylag a lágyabb beállításokat részesítik előnyben, szem előtt tartva az autó és a pálya aszfaltja között mérhető magasság érték megfelelő szintjét.
A kigyorsítások és a fékezések alatti optimális szintű tapadáshoz a versenyautó elülső kerékfelfüggesztési rendszerét valamivel lágyabbra állítják a hátsó rendszerrel szemben. Leginkább a hockenheimi pálya 6-os számú kanyarjában a legfontosabb az autó fékezés alatti stabilitásának megtartása, mivel ez a pont remek előzési hely is egyben.

A pálya karakterisztikája
A hockenheimi futamokat általában rendkívül meleg időjárási körülmények szokták kísérni, aminek természetesen velejárója a magas aszfalthőmérséklet is. Ennek következtében a hátsó gumiabroncsokra rendkívül nagy figyelmet kell fordítania a csapatoknak, hiszen a túlzott mértékben megkopott felülettel autózva rendkívüli mértékben megváltozhat az autó egyensúlyi beállítása.
Mindezek mellett a németországi pálya jellegzetességei közé sorolható az a kissé leszűkített pályaszakasz is, ahol az új és a régi aszfaltfelület találkozik egymással. Ez a pont - a 12-es számú kanyar - egyben a leggyorsabb kanyarja is a hockenheimi ringnek. Itt könnyedén előfordulhat, hogy a pilóta lesodródik az ideális versenyvonalról, ami legrosszabb esetben akár balesethez is vezethet.

A motorok teljesítménye
Hockenheim mindig is sokat követelt az autók erőforrásától, de az idei évben bevezetett V8-as motorok esetében a hétvégén megrendezésre kerülő Német Nagydíj lesz az első alkalom, amikor ezzel kapcsolatban versenykörülmények között szerezhetnek majd tapasztalatot a csapatok. Előzetes számítások szerint a tavalyi évhez viszonyítva egy kör teljesítése során most legalább 10%-al többet lesznek maximális fordulatszámon terhelve az autók motorja. A pálya gyors kanyarjai adják meg tulajdonképpen erre a magyarázatot, hogy miért is van ez a különbség a V10-es és a V8-as motorok között. Ehhez a körülményhez tehát minél jobban kell majd alkalmazkodni a motorok beállításainál is. Nem szabad ugyanis szem elől téveszteni az alacsonyabb fordulatszám-tartományokat sem, ahol szintén megfelelő nyomaték leadására kell, hogy képesek legyenek, hiszen a lassabb kanyarokból történő optimális kigyorsításhoz ez elengedhetetlen.